Előzményt gyártani egy olyan sorozathoz, amely bár sikeres volt, de legutóbbi rész több mint hét éve jelent meg, nagyon nehéz. Az Eidos Montreal azonban egyáltalán nem ijedt meg a feladattól: egy kreatív csapattal és használható alapokkal megkísérelték feléleszteni a szériát, és megörvendeztetni az új epizóddal a konzolos társadalmat is – hogy valóban jól járunk mi, játékosok, avagy a nagy akarnák nyögés lett a vége, tesztünkből megtudod!

A Deus Ex: Human Revolution 2027-ben játszódik, 25 évvel az első Deus Ex játék története előtt. Ekkor még nem túl jelentős a szoftveres és hardveres kiegészítők használata, amit a játék egyszerűen csak augmentation néven ismer. A Sarif Industries egy olyan cég, amely arra specializálódott, hogy ezeket emberekbe építse be, ezáltal kvázi felsőbbrendű egyéneket hozva létre. Ennek a vállalatnak a privát biztonsági emberét, Adam Jensent alakítja majd a játékos. Az első megbeszélés alatt azonban törvényszerűen érkezik az első nagyobb támadás is a főépület ellen – Adam természetesen a lift segítségével egyből beleveti magát a történések közepébe, csaknem vesztére: teste olyan mértékben roncsolódik, hogy csupán a kiegészítők beépítésével maradhat életben. Hat hónappal később, mikor magához tér, megkezdi a történet felgöngyölítését: vajon mit akarhattak valójában a támadók? Mint egy átlagos detektíves játékban, itt is minden lépés egyre csak több kérdést vet fel ahelyett, hogy megválaszolná a korábbiakat…

Bár a sztori nem hat első hallásra túl extravagánsan, de az ügy felgöngyölítése közben garantáltan nem fog unatkozni az ember, hiszen sok helyszínen fog megfordulni, ezeken pedig rengeteg különböző fajta feladatot fog végrehajtani. Legfőbb cél persze minden esetben az információszerzés lesz, csupán így juthatunk egyről a kettőre. Itt és most fontos leszögezni, hogy mi a játék tulajdonképpen műfaja: szerepjáték elemekkel tűzdelt akciójáték, mely erőteljesen él a lopakodás lehetőségével is. Fontos, hogy a játékos maga választhatja meg a stílust, mely szerint Adam bőrébe bújva kutatja majd később az igazságot – a Human Revolution lehet egy lövöldözős játék is, bár a lőszerhiány gyakran a ´helyes´ útra terel majd. Az Eidos Montreal játéka lopakodásra, zárfeltörésre, karakterfejlesztésre lett kitalálva, nem a klasszikus lövöldözős fajtából származik a cucc. Itt bizony gyakran gondolkozni is kell, mérlegelni a lehetőségeket az adott szituációkban, intelligensen megtalálni a megfelelő utat, és bármily furcsa, kommunikálni a játékban fellelhető karakterekkel. A Deus Ex ugyanis a generáció egyik legkomplexebb beszélgetős rendszerét varázsolja a képernyődre: minden egyes eldörmögött mondatnak jelentősége van a másik meggyőzése szempontjából, hogy kiadjon némi kis információt, beengedjen egy zárt ajtón, és így tovább. Bár természetesen ha ezen beszélgetéseket valamilyen oknál fogva elszúrjuk, akkor is van még remény, hiszen szinte az összes fontos épületbe bejuthatunk egy ventilátor, vagy egy nem használt hátsó ajtó segítségével észrevétlenül. Ami a lényeg: kommunikálni kell, később a játék folyamán igen hasznos kiegészítéseket nyithatunk meg annak érdekében, hogy egyszerűbben manipulálhassuk a kulcsfontosságú személyeket a közelünkben.

Bár például a beszélgetések komplexitása már erőteljesen a felszín alatt van, először illik azt kapargatni. A Deus Ex: Human Revolution egy valós cyberpunk atmoszférát próbál prezentálni, nem is rosszul – bár a színösszeállítást lehet kritizálni, de ilyen erőteljes sci-fi világot ebben a generációban talán csak a Mass Effect sorozat volt képes felmutatni. Nagyon megkapó a cím világa, ráadásul a játékba pakolt négy nagyváros - Detroit, Shanghai, Montreal  és Szingapúr - egész szépen bejárható, tele van titkokkal is. Ezek megtalálását egyébként gyakran elősegítik majd a mellékküldetések is, melyek kellőképpen kapcsolódnak a játék történetéhez, azonban teljesítésük egyáltalán nem kötelező ahhoz, hogy teljes, kerek maradjon a sztori.

Ami mindenképpen megérdemel egy saját bekezdést, a játék fejlődési rendszere. A Deus Ex: Human Revoluton e tekintetben a tapasztalati pontokra /XP/ támaszkodik, minden ötezer egység után juthatunk hozzá egy Praxis ponthoz. Később ezek megvásárolhatóak is lesznek, mondani sem kell, horribilis összegekért. A Praxis pontokkal fejleszthetjük karakterünk szinte a csillagos égig: van kiegészítés a tűzharcokat kedvelő karakterek számára, de a lopakodást kedvelők is álcázhatják magukat több hasznos fejlesztés segítségével. Mint már korábban említettem, a beszélgetések is megkönnyíthetők pár ilyen upgrade igénybe vételével, de általában a játékosnak sokkal inkább kell a Praxis pont más, fontosabb dolgokra is – elmondható ugyanis az, hogy a Human Revolution kegyetlenül szűkmarkúan bánik ezek osztogatásával. Mint később kiderül, ez nem is baj, hiszen így tovább marad izgalmas, taktikus minden egyes épületbe beosonás és csata. A fejlődési rendszer egyébként úgy néz ki, hogy alpontokba van szedve nagyon sok különböző kiegészítés, amiken belül a fejlesztéseket úgymond fa gráf szerűen nyithatjuk meg. Némely ezek közül sokkal fontosabb, mint a többi, de természetesen a játékos preferenciájától és igényétől nagyban függ, hogy mire ruház be – az egyetlen probléma, hogy elég könnyű rossz irányba terelődni, javításra pedig értelemszerűen nincs lehetőség.

A játék egyik legnagyszerűbb része maga a történet - bár nem emlékszem, hogy valaha is kellett volna ennyi videót végignézni addig, míg valóban elkezdődött a tényleges játék, de mindenképpen érdemes végigszenvedni azokat a vaskos tíz perceket. Lebilincselő történeteket rejt magában a Human Revolution világa, így nem csak a rengeteg, könnyen megszerezhető tapasztalati pont, hanem éppenséggel a történetmesélés miatt is érdekes a mellékküldetések teljesítése. Teljesen más dolog, de szorosan ide kapcsolódik maga a tényleges játékmenet és irányítás is: az Eidos úgy oldotta meg a lopakodós részeket, hogy bár a játék maga belső nézetből játszható, fedezékbe vonuláskor a kamera harmadik személyőre vált. Ez nem csak azért volt jó döntés, mert így jobban szemügyre tudjuk venni a körülöttünk zajló eseményeket, hanem ezáltal a játékoshoz még közelebb kerül Adam Jensen - bár a beszélgetések közben is igen gyakran őt figyelhetjük, ezek statikussága nem teremt olyan szintű kapcsolatot, mint a harmadik személyű lövöldözős, lopakodós részek. Továbbá a játék esszenciális részét képezik a különböző zárak, kódos konténerek, számítógépek feltörése is, mindezt egy ötletes minijáték segítségével vihetjük végbe, amely egyrészt szinthez kötött, másrészt a későbbiekben komoly kihívást nyújt majd a könnyű kezdés után. Mindehhez ha hozzávesszük a korábban már említett sandbox barangolást, akkor el tudjuk képzelni, hogy milyen időintervallumban tudja szórakoztatni a játékost a legújabb Deus Ex cím.

Ráadásul szerencsénkre ebben az esetben nem is ment a mennyiség a minőség rovására: szavakba önteni is nehéz, milyen színvonalon szórakoztat a Human Revolution minden egyes vele töltött óra alatt. Néha persze vannak frusztrálóan nehéz, esetleg értelmetlen célok, ezeken viszont sohasem fáradtság átlendülni, hiszen mélyen belül a játékos tökéletesen érzi, hogy ezek után újra valami frappánsat húz majd elő a cím. A játékmenet nagyon jól illik az atmoszférához, és Adam Jensen is teljességgel szerethető figura, könnyedén azonosul vele és a helyzetével a játékos. Minden bája ellenére sem tudunk azonban átlendülni a játék egyes hiányosságai, hibái felett, mert értelemszerűen ilyenek is vannak. Nekem speciel ezekben a sandbox városokban nagyon elkélt volna egy olyan opció, hogy egy-egy iránypontot tudjak kijelölni a térképen, ami megkönnyítette volna a tájékozódást. Nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy ellenfeleink nem az értelmiség rétegeiből lettek kiválasztva - az AI egészen ostoba, bugyuta dolgokat képes produkálni bizonyos szituációkban. Bár a cím nem elsősorban a lopakodásra lett kihegyezve, mint mondjuk egy Splinter Cell játék, de elvártam volna egy kicsit dinamikusabb, több lehetőséget felvonultató rendszert is. Bár apróság, de fontos megjegyezni, hogy a játék Xbox 360 verziója - tesztlaborunkban ugyanis ez a kiadás járt - rengeteget töltöget az egyes helyszínváltások között. Még egyetlen dolgot kell itt megemlítenünk, és azok a teljesen színvonaltalan, az összképet alaposan lerontó, idióta bossharcok. Mindezen pontokon túl azonban csupán apróságokon lehet mérgelődni, a végső értékelésnél ezek a pontok rontanak jelentősen a játék értékéből.

A végső értékelésnél, ami lassan tető alá kerül - úgy gondolom, hogy kellőképpen rálátást biztosítottam a játék technikai paramétereire, a játékmenet milyenségére és minőségére egyaránt. Mindezeken túl, reálisan nézve: milyen játék is valójában a Human Revolution? Csodálatos! Nincs rá más szó, hiszen rengeteg idő eltelt azóta, hogy ilyen címmel találkoztam: játszatja magát! Megfertőzi az elméd, azt veszed észre, hogy képtelen vagy letenni a kontrollert. Igen gyakran jött elő az a bizonyos érzés is, hogy: ´csak még ezt az egy küldetést hagy vigyem végig…´, és ez a mai játékiparban szerintem kuriózumnak számít. Bár nem tagadom egyértelmű hibáit, és legalább középfokú angoltudás mellé ajánlanám bátran a megvételét, de ezt a címet vétek lenne kihagyni. A generáció legjobb sci-fi köntösbe bújtatott játékai között tartom számon - jól játszható, minden határon túl eredeti, zseniális videojáték, amihez foghatót nagyon kevésszer foghatsz a kezedbe. Ha adnánk félpontokat is, ez nálunk egész biztosan kilencfél lenne, mert félelmetesen addiktív cím. Az év végi listákban egészen biztosan sok helyen ott lesz!

9 / 10 pont